Az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács számos nemzetbiztonsági szervezettel és kutatóintézettel együttműködve időről-időre kiad egy tanulmányt arról, hogyan látják a világ jövőjét. A legújabb, 2008 novemberében publikált kiadvány címe „Globális Trendek 2025” volt. És csakúgy, mint a korábbiak esetében ezt is széles körben fogják forgatni világszerte kémek és a diplomamunkájukat író egyetemisták egyaránt.
A jelentés konstatál néhány olyan dolgot, amitől általában sem a geopolitikai stratégák, sem a nemzetbiztonsági szakma nem szokott ujjongani örömében. A jövő egyre kiszámíthatatlanabb és egyre nehezebb bármilyen szcenárióban is hinni. A jövőt, vagyis azt, ahogyan a jövőt a jelenben látják egyre inkább a változás és egyre kevésbé a folyamatosság jellemzi. Félnek a gazdasági helyzet instabilitásától, ami csak rosszabbodhat, mert élesedni fog a geopolitikai verseny az erőforrásokért, és félnek az olyan ma még talán iskolás korú vezetőktől, akik Hitlerhez, Maohoz hasonlóan halálos új ideológiákat terjesztenek el a világ instabil vidékein, globális kalamajkát okozva ezzel.
A nyugati modell, mint világmegváltó eszme és általános orvosság mindenki bajára már régen nem állja meg a helyét, de ma még nagyobb a pesszimizmus az amerikai nemzetbiztonsági stratégákban ezzel kapcsolatban, mint néhány évvel ezelőtt. A korábbi jelentésükben (ami 2020-ra tartalmazott előrejelzéseket még egy Amerika által dominált világrendet jósoltak, 2008 végén már egy olyan jövőt, amelyben az USA csak egy a legfontosabb hatalmak közül.
Kína felemelkedése a legfontosabb geopolitikai fejlemény. Kína már maga mögött hagyta a legnagyobb európai gazdaságokat is és az előrejelzések szerint 2035-re a világ legnagyobb gazdaságává válik majd, de Indiai is megelőzi majd Japánt 2025 környékén. 2025-re tehát Kína lesz a második legnagyobb gazdaság és az egyik legnagyobb katonai hatalom is egyben, egyben a legnagyobb nyersanyagimportőr és a legnagyobb környezetszennyező is. A kínai növekedés üteme addigra már minden bizonnyal kisebb lesz, és jelentkezni fognak a ma még többé-kevésbé kordában tartott társadalmi feszültségek (a társadalom jövedelmi kettészakadása, a társadalmi védőháló szinte teljes hiánya, energiafüggőség, korrupció és gyenge gazdasági szabályrendszer) súlyos tünetei is. Kína akkor is erősen fog függni az EU-tól és az USA-tól, mind célpiactól és technológiai támasztól. További két fontos érzékeny pontja van a hatalmas országnak. Az egyik abból a tényből ered, hogy jólét folyamatos és erőteljes növekedéséhez szokott társadalmak rendkívül indulatosan reagálnak az anyagi helyzetük romlására, ami könnyen bekövetkezhet Kínában a kétszámjegyű fejlődés korszaka után. Másrészt Kína nemzetközi helyének és presztízsének alapja a külföld azon vélekedése, hogy Kína a jövő országa. Ha ez a vélekedés valamilyen oknál fogva megváltozik, az dühös reakciót válthat ki a kínai politikából és a kínai népből egyaránt.
Mit mondanak a 2025-ös Európáról? Európa sorsa sok tekintetben összekapcsolódik Oroszországéval, akiről viszont egyáltalán nem lehet tudni merre megy: a siker vagy a teljes csőd felé? A gyalázatos állapotban lévő infrastruktúra, a rohadó energiavezetékek, a zuhanó oktatási és népegészségügyi színvonal nem túl kedvező előjelek a következő évtizedekre vonatkozóan. A szinte egyoldalú függés az energiaexporttól, pedig azzal a veszéllyel jár, hogy - amennyiben a világ a vártnál gyorsabban szakítana a fosszilis energiára épülő gazdasági modelljével – Oroszország egyetlen értékesíthető terméke a nyakán marad, de legalábbis csökkenne az ország növekedésének a lehetősége. A népesség rohamosan fogy és öregszik. 2017-ben például mindössze 650.000 tizennyolc éves fiatal lesz az országban, ami megdöbbentő, ha belegondolunk, hogy az orosz hadsereg létszáma jelenleg 750.000. Ha Európa és az Európai Unió jövőjét nem is látják ilyen sötéten, azt tényként kezelik, hogy nemzetközi súlya, hatalma csökkenni fog. Jóllehet az EU-nak 2025-ben lesznek gazdasági és katonai eszközei, hogy önálló céljait, illetve az általános nyugati célokat és eszményeket önállón érvényre juttassa. Az EU-ra leselkedő veszélyek közül az egyik legfontosabbnak az EU iránt érdektelen, vagy ellenséges európai társadalmakat, az egyre terjedő euroszkepticizmust tartják. A brüsszeli elitek és az európai társadalmak eltávolodása pedig megbéníthat olyan Európa számára létfontosságú projekteket, mint a saját perifériájának pacifikálása a keleti bővítés továbbfolytatásával. A szkeptikus közvélemény a szintén elengedhetetlen tagállamok közötti szorosabb politikai együttműködést és gazdasági harmonizáció erősítését is meghiúsíthatja. A társadalom öregedése miatti alapvető reformok meglépése helyett ezért Európa könnyen elmerülhet a terméketlen belső vitákban és a folyamatos széthúzásban. Ahogy a jelentés képszerűen megfogalmazza, az Európai Unió „tántorgó óriássá” válhat, aki képtelen lesz a megfelelő ütemben modernizálni fenntarthatatlan jóléti rendszerét. Mivel a kormányok valószínűleg ódzkodni fognak attól, hogy a nyugdíj és társadalombiztosítási juttatásokat kurtítsák meg (márpedig ez a demográfiai trendek miatt nélkülözhetetlen lenne), inkább a katonai kiadásokat fogják lecsökkenteni, ami tovább gyengíti Európa nemzetközi súlyát. A muszlim bevándorlók beintegrálása szintén akut kihívás lesz majd. A jóléti állam erodálódása és a bevándorlás okozta frusztráció pedig bezárkózó és nacionalista közhangulatot válthat ki az európai társadalmakban és a politikában. Az amerikai nemzetbiztonsági szakemberek még az európai elnöki és külügyminiszteri poszt várható bevezetése esetén sem látnak sok esélyt arra, hogy – alapvetően az EU nagy országainak széthúzása miatt – az EU 2025-ben fontos katonai vagy diplomáciai hatalom legyen. A nemzeti széthúzás nem csak az EU külpolitikai működését, de a NATO életét is megnehezíti majd.
Az amerikaiak mindig is fontosnak tartották Törökország EU-tagságát. Ez a dokumentum is arra a megállapításra jut, hogy a török felvétel Európa globális fókuszának lakmusz-tesztje lesz. Annak tesztje, hogy képes lesz-e az EU a szűk kicsinyes belső ügyein továbblépve, nemzetközileg fontos és kritikus kérdésben előremutató döntést hozni. Ha nem engedi be Ankarát azzal nem csak Törökországot, de az egész régiót destabilizálhatja, és azt sugallhatja az egész világnak, hogy a Nyugat és az Iszlám inkompatibilisek.
A következő nagy fenyegetés, ami Európa les a bűnözés, méghozzá az energia- és nyersanyag szállítási iparra telepedő keleti bűnözői csoportok által hatalmas méretekben űzött szervezett bűnözés. Ezeknek a bűnözői köröknek akár egy-két kelet-közép-európai kormány is áldozatául is eshet – vélekedik a jelentés. Az előrejelzésük szerint Európa még 2025-ben is erősen függeni fog az orosz energiaszállításoktól, függetlenül attól, hogy sokat fog áldozni az energiafelhasználási hatékonyság, illetve a megújuló energiák felhasználásának növelésére. Európa egyik legnagyobb geostratégiai hibája éppen az, hogy képtelen egységes és ütőképes energiadiplomáciára az oroszokkal szemben. Oroszország kedvére játszhat Európával, amíg Németország és Olaszország különalkukat köt vele, megkerülve az EU-t. Európára nézve nemcsak azért veszélyes hosszútávon az egyoldalú energiafüggőség (a nyilvánvaló zsarolhatóságon túl) mert a rossz állapotban lévő orosz és ukrán infrastruktúra bármikor felmondhatja a szolgálatot, hanem azért is mert ezek a kapcsolatok és a függőség az orosz bűnözői körök nyugat-európai terjeszkedését eredményezi.
Nézzük meg végül, hogyan modellezik a 2025-ös világot az amerikai kémek! Gondolatkísérletként négy változatot említ meg a dokumentum az alábbi fantázianevek alatt: az első a „Világ a Nyugat nélkül”, a második az „Októberi meglepetés”, a harmadik a „BRIC kudarc”, és végül a negyedik a „Politika nem mindig lokális”.
A Nyugat nélküli világban, az új hatalmak Kína vezetésével átveszik a világ irányítását a Nyugattól. Az USA kimerült és felmérve túlterjeszkedését kivonul Közép-Ázsiából, Európa képtelen átvenni a helyét, ezért Kínának és Oroszországnak kell a közép-ázsiai térség (beleértve Afganisztánt) feszültségeit és instabilitását kezelnie. A kínaiak által vezetett ázsiai gazdasági és biztonsági szervezet átveszi a NATO szerepét, ami rohamosan veszít jelentőségéből. Amerikában és Európában a Kína-ellenes hangulat a tetőfokára hág és protekcionista kereskedelmei korlátokat vezetnek be az ázsiai nagyhatalom áruival szemben. Kína és Oroszország az energiakereskedelemre alapuló stratégiai szövetséget kötnek, amihez lazán csatlakozik India és Irán. A rendszer azonban, ami mind Nyugaton, mind Keleten nélkülözi a stabil szövetségeket instabil és a feszültségek folyamatosan nőnek, a globalizáció veszélybe kerül.
Az „Októberi meglepetés” elnevezésű szcenárió alapnarratívája a környezet leromlása. Egyre több ország kezdett el rohanni a gyors és kíméletlen gazdasági fejlődés irányába a 21. század elején, figyelmen kívül hagyva a fenntarthatóság alapkövetelményeit, ami a környezeti katasztrófát eredményezett. Az emberiség túlhaladt azon a ponton ami előtt még meg lehetett volna akadályozni a globális felmelegedés eszkalálódását. A földet elementáris erejű hurrikánok pusztítják, az egyik ilyen során elpusztul a USA keleti partvidéke is, a gazdasági rendszer is összeomlik, klimatikus menekültek árasztják el a világot és a tengerpart közeli vidékek lakóit világszerte a kontinensek belsejébe telepítik. Ez a világ mind a fejlett, mind a fejlődő országok számára katasztrofális.
A BRIC a feltörekvő új hatalmakat (Brazília, Oroszország, India, Kína) jelölő betűszó. A „BRIC kudarc” nevű modell ezen országok felemelkedésének meghiúsulását vetíti előre. Ennek oka, hogy Kína és India között konfliktus tör ki az egyre szűkösebb erőforrásokért folytatott verseny során. Az összecsapás kirobbantója Kína, aki India és a Nyugat általa vélt – az energiaforrásainak elzárására irányuló mesterkedéseit akarta megakadályozni. a konfliktusba külső hatalmak is beavatkoznak a globális eszkaláció elkerülése érdekében. A szcenárió az erőforrások illetve az erőforrásokért folytatott küzdelem geopolitikai fontosságát emeli ki, valamint azt a tényt, hogy egy multipoláris, de instabil világrendben, ahol a nemzetek relatívereje gyorsan változik könnyen kialakulhatnak konfliktusok. Ebben a szcenárióban újraéled a nacionalizmus és az 1914 előtti erőegyensúly politizálás.
A „Politika nem mindig lokális” teória egy kooperatív és nagymértékben a nemzetközi és nem-kormányzati intézmények működésére épülő világot vizionál. Ebben a világban fontos szerepük van a különböző nem-politikai szervezeteknek, NGO-knak, vallási csoportoknak, üzleti vezetőknek és helyi aktivistáknak. Komoly befolyásuk van a nemzetközi környezetvédelmi programok és szabályok felállításában, de még az ENSZ főtitkárának megválasztásában is. Ezzel szemben a nemzeti politikai elitek jelentősége csökken. Ez a nemzetközi rend a világszerte erősödő és egymással aktív elektronikus összeköttetésben lévő középosztály békés politikai és érdekérvényesítő törekvéseinek a kifejezője. A politika már nem helyi többé: a nemzeti és a globális kérdések egyre inkább felcserélhetők egymással.
A következő kiadvány, ami 2030-ig fogja előre jelezni a globális trendeket talán már pontosabb szcenáriókat is fog tartalmazni, de erre azért ne vegyünk mérget!
