Joseph Nye-t a Harvard professzorát azt hiszem, nem kell bemutatni: korunk egyik legismertebb, legbefolyásosabb geopolitikai gondolkodója. Megfordult több amerikai (demokrata) kormányzatban is fontos pozíciókban, de mindenekelőtt ő az, aki a puha erő és kemény erő fogalmait világszerte meghonosította a geopolitikai fogalomtárban.  A geopolitikusok számára szinte munkaköri kötelesség, hogy időről időre elengedjék a fantáziájukat. Egy 2009-es cikkében ő is ezt tette, megpróbálta megmondani, hogy milyen lesz a világ 2040-ben.

Nye nem hűbelebalázs ezért azzal kezdi, hogy a 70-es évek végén a hidegháború még végeláthatatlannak tűnt, mindenki kész tényként kezelte az USA geopolitikai hanyatlását és senki sem sejtette, hogy valaki feltalálja az internetet. Szóval kell az óvatosság, mondja ("Sose bocsátkozz előrejelzésekbe – különösen a jövőre vonatkozóan ne"), de ő sem tud ellenállni a madárjóslás csábításának. Lássuk! Európa, Japán és Oroszország népessége folyamatosan csökkeni fog, India gazdasága nem fogja lehagyni Kínát, a globalizáció folytatódni fog, de ázsiai karaktere lesz, a technológia pedig észveszejtő iramban fejlődik majd tovább, az USA megmarad nyitottnak és innovatívnak, és még 2040-ben is a legerősebb hatalom lesz – írja. A nem kormányzati tényezők geopolitikai szerepe sokkal nagyobb lesz a jövőben. Környezetvédelmi, illetve etikai kérdések fogják dominálni a globális agendát, és dacára annak, hogy kialakul egy masszív instabilitási övezet a Közel-Kelet, Afrika és Ázsia területén, világháború nem várható. A globális demográfiai elmozdulás lesz az egyik legfontosabb mozgatórugója az erőviszonyok változásának. Az Egyesült Államok népessége 300 millióról 400 millióra nő, Oroszországé viszont 140-ről 100 millióra csökken, de mindketten eltörpülnek majd Afrika és főleg Ázsia mellett. A következő évtizedek Ázsia visszatéréséről szólnak majd. Emlékeztetőül: 1750-ben Ázsia adta a világ népességének és a GDP-jének is a háromötödét. A nyugati ipari forradalom hatására 1900-ra a globális GDP részesedése azonban visszaesett egyötödre. 2040-re Ázsia megközelíti majd egykori nagyságát. A nagy kérdés Nye szerint is, hogy a világ képes-e majd zökkenőmentesen kezelni ezt a hatalmas erőviszony átalakulást. A technológia és a technika fejlődése, az információ egyre olcsóbbá válása szintén meghatározó jelentőségű lesz a világrend további alakulása szempontjából, nem utolsó sorban a nem kormányzati szervek globális megerősítésén keresztül. A világrend alakulásának három legfontosabb ismeretlene Kína geopolitikai stratégiája, a politikai iszlám fejlődése és az, hogy az USA hogyan fogja használni globális erejét. Mint írja, Kína egy szegény ország, az egy főre jutó GDP-je az amerikai huszonötöde csupán. Lehet, hogy 2040-re Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága, de az egy főre jutó gazdagsága még mindig csak negyede lesz az amerikainak. Ez önmagában nem bír különös geopolitikai jelenséggel, de az már igen, hogy a kínai gazdaságot és a főleg a társadalmat számos feszültség terheli. Jóllehet a közelmúlt gyors fejlődése kiemelt 400 millió kínait a mélyszegénységből, de 400 millió még mindig kevesebb, mint napi két dollárból tengeti az életét. Az egyenlőtlenség pedig az instabilitás melegágya, amit tovább fokoz a kommunista diktatúra tojástánca, amit önmaga fenntartásáért kell, hogy csináljon, elzárva az embereket a demokratikus választás lehetőségétől. Az iszlám radikalizmus globális veszély, de valójában az iszlám világ polgárháborúja: szélsőségesek és a mérsékelt és az iszlám világ döntő többségét adó tömegek között. A legtöbb muszlim Ázsiában él, de sorsukat és megítélésüket jelentős mértékben az határozza meg, hogy a közel-keleti radikálisok mit csinálnak. A kiút tehát a Közel-Kelet demokratizálása, modernizálása és felvirágoztatása lenne. A harmadik kérdés, hogy az USA, aki még 2040-ben is a legerősebb ország lesz, mind gazdasági, mind katonai értelemben, és a Római Birodalom óta a legerősebb globális hatalom számít, hogyan fogadja el azt, hogy egyedül már képtelen lesz megbirkózni a globális veszélyekkel, mint a klímaváltozás, a járványok, terrorizmus, nemzetközi bűnözés. Ez pedig kooperatívabb amerikai külpolitikát tesz szükségessé, beleértve azt is, hogy a mérsékelt moszlim tömegeket és országokat is a maga oldalára kell tudni állítania. Végül mik a nagy geopolitikai veszélyforrások Nye szerint? Elsősorban Kína  instabilitása,ami agresszivitásra sarkallhatja  a kínai politikai elitet. A Perzsa-öböl környékének társadalmi kataklizmái, háborúi, amik komoly olajhiányt okozhatnak. A terrorizmus elfajulása, egy globális járvány és a klímaváltozás, gazdasági-társadalmi hatásai szerepelnek még a listáján.

Eddig Nye írása, ami semmi forradalmit, sőt még csak meglepőt, ha úgy tetszik, eredetit sem tesz le az asztalra. Ez persze nem feltétlenül baj. Sokszor tapasztaltuk már, hogy a szenzációs kijelentésekkel operáló szerzők tévednek a legnagyobbat.  Azonban az szerintem felróható neki, hogy nem számol komolyan a mainstream "olyan lesz mint most csak egy kicsit ázsiaibb" szcenáriótól eltérő világrend lehetőségektől. Mivel mindenki teljes bizonytalanságban van a közeljövő világrendjét illetően, könnyebb átvenni az arany középutat. Egy efféle nem tudományos igényű cikktől azonban többet is várhattunk volna. Néhány tényezőt túlértékel, mint például a technológia vagy az iszlám radikalizmus jövőbeli geopolitikai szerepét. Mindkét esetben a jelen és a közelmúlt élményeinek csalóka kivetítését (internet, 9/11) érezzük. Azzal sem értek egyet, hogy az Egyesült Államok csak a jövőben nem lesz képes a nagy globális kihívások egyedüli kezelésére, hiszen nyilvánvaló, hogy már ma sem képes minderre, sőt valójában sosem volt képes rá. A potenciális globális feszültségforrások sorából teljesen kihagyja azt a lehetőséget, hogy egy globálissá szélesedő konfliktus esetleg Afrikában, vagy Indiában (esetleg India és Kína) között tör ki, de még nagyobb hiánynak érzem, hogy az ivóvíz hiánya miatti konfliktusok lehetőségét nem taglalja. Ezzel együtt megállapításai alapvetően helytállóak, különösen igaz ez a kínai csoda sérülékenységére vonatkozó okfejtésre vagy arra, hogy a globalizáció visszafordulására már sor került egy globális hatalmi átrendeződési folyamat miatt (akkor alapvetően Németország gyors felemelkedése zajlott le) az első világháború előtt, ami a világtörténelem legnagyobb katasztrófáihoz vezetett (nácizmus, kommunizmus, világháborúk). Ezért (is) különösen fontos az egész világ számára Kína stabilitása.

Nye azzal fejezi be, hogy nem az a lényeg, hogy pontosak-e a geopolitikai előrejelzései, hanem az, hogy idejében elkezdjünk gondolkozni a lehetséges szcenáriók várható következményeiről. Igaz van. Részben…

Forrás: http://whatmatters.mckinseydigital.com/geopolitics/shaping-the-future