A kirgíz államcsíny és Moszkva erre adott reakciója, a vulkánkitörés tanúlságai a globalizáció sérülékenységének szempontjából, hármas arab csúcstalálkozó Egyiptomban, az új európai diplomáciai szolgálat terveinek bemutatása, csúcstalálkozó az új NATO-stratégiáról...
1. Moszkva és a kirgíziai államcsíny
Moszkva még mérlegeli, miként viszonyuljon a kirgiz helyzethez – írja a moszkvai napilap kremlbeli forrásokra hivatkozva. Mint ismeretes, az alig másfél hete az ellenzék által elmozdított kirgiz elnök, Kurmanbek Bakijev, akit 2005-ben az úgynevezett „tulipános forradalom” juttatott az ország élére, jelenleg a fehérorosz fővárosban, Minszkben tartózkodik, s onnan üzent most haza: esze ágában sincs lemondani, visszaszerzi a hatalmat. A Kommerszant forrása megerősítette: „Az új vezetés első lépéseire várunk, s csak ezek mérlegelése után fogunk dönteni arról, hogy együttműködünk-e velük. Nyilvánvalóan nem minden számunkra, ki vezeti Kirgizisztánt.” Szakértők ugyanakkor úgy vélik: Moszkva magatartása nagymértékben eredője és befolyásolója az eseményeknek. Andrej Grozin, a Független Államok Közössége (FÁK) által működtetett, moszkvai székhelyű Közép-Ázsia Kutatóintézet vezetője szerint: Oroszország az események egyik legfőbb mozgatója. Mindenekelőtt azért, mert a legnagyobb hitelező. Az ideiglenes kormány számára máris kilátásba helyeztek 50 millió dollárt; ebből 20 millió közvetlen gyorssegély, 30 millió pedig a tavaszi agrármunkálatokhoz szükséges pénzalap. A kirgiz büdzsé hiánya e pillanatban a GDP 20 százaléka, azaz 285,5 millió dollár, a gyorssegély ennek részbeni kompenzálását jelenti. Az oroszok felajánlották a kirgizeknek, hogy ha csatlakoznak Oroszország, Belorusszia és Kazahsztán közös vámuniójához, akkor azonnal elengednek 193 millió dollárnyi tartozást, mely az oroszországi eredetű kőolajszármazékok exportja nyomán évente keletkezett. Moszkva azonban óvatos kíván maradni, így az új vezetői posztokért bejelentkező politikusok közül egyelőre egyiket sem támogatja nyíltan. Igaz – Grozin szerint – nincs is sok okuk rá. A Bakijev ellenzékéből így vagy úgy, különböző mértékben ugyan, de mindegyik Moszkva-párti.
Kommerszant – globusz.net
2. A vulkánkitörés feltárta a globalizáció törékenységét
Az izlandi vulkánfelhőnek hatásában csak egyetlen makrogazdasági elődje volt: a 2001. szeptember 11-i terrormerénylet-sorozat - írja a párizsi Le Monde-ban megjelent cikkében François Bostnavaron és Yves Mamou. „Akárcsak a mostani kitörés, a New York-i ikertornyok elleni merényletek is olyan bizonytalanságra vezettek, amely megbénította a légi teher- és személyforgalmat, egy rövid időre megszüntette a globalizációt" - állítja Elie Cohen, a CNRS francia tudományos csúcsintézmény kutatási igazgatója. Az al-Kaida és a tűzhányó közötti párhuzam kettős. Egyfelől egyik zavaró esemény létrehozása sem volt költséges. A vulkán természetes energiája révén, ingyen állította elő a hamufelhőt, szeptember 11-e előkészítése, a terroristák képzése pénzben csak néhány tízezer dollárba került. Ami viszont a következményeket illeti, mindkét esetekben dollár milliárdokról van szó. Az OECD, a nemzetközi gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet 30 milliárd dollárra becsülte a szeptember 11-i merényletek által okozott közvetlen és közvetett anyagi károkat. A hamufelhők okozta veszteségeket egyelőre még csak becsülni lehet, de a Natixis pénzügyi elemző iroda szerint a törölt légi járatok száma felülmúlja a szeptember 11-ét követően elmaradt légi utakét. Amennyiben számításba veszik a szállodák veszteségét, a munkahelyükről hiányzó, veszteglésre kényszerült utasok el nem végzett munkáját, a meg nem érkezett pótalkatrészek miatt leállított gépek kieső teljesítményét és az ehhez hasonló más járulékos károkat is, csak Európának több milliárd dollár értékű veszteséget okozhatott az izlandi kitörés. Mindezt némileg ellensúlyozza más szektorok, például a közúti szállítások vagy a brit szigeteket Európával összekötő Csalagút nyeresége, mivel a forgalmuk megnőtt. Ám a vulkán és a merényletek egyaránt felvetettek egy olyan kérdést, amely a globalizációt érinti: képesek voltak megzavarni a személyek és az áruk bonyolult világforgalmát. „A légi teherszállítás az áruknak csak 5 százalékát továbbítja, de értékben a világkereskedelem 40 százalékát bonyolítja le" - mutatott rá Daniel Mirza professzor, a CEPII nemzetközi gazdasági kutatóközpont elemzője. „Szeptember 11. után már kibontakozott a vita a globalizáció sebezhetőségéről - hangsúlyozza Elie Cohen professzor -, de a feljövő országok növekedési törekvései és a multinacionális vállalatok profitvágya hamar elnyomta a kételyeket." Daniel Mirza szerint pedig „csak egy állandósuló sokk lenne képes megkérdőjelezni a globalizációt. Ma még mindig nagyobb a haszon reménye, mint a terrorizmustól vagy a természeti csapástól való félelem". Pillanatnyilag a sokkot már ellensúlyozták és a pótmechanizmusokat működésbe hozták. Nyitott maradt viszont a lélektani tényező. Mert a globalizáció a személyeket is jelenti. „A felhő gazdasági hatásának felmérésében kulcsszerepe lesz annak, hogy miként tekintenek majd az utazók a jövőben a légi közlekedésre" - írta elemzésében a Natixis iroda. A kérdés az, hogy a globalizáció mai formájában betöltött szerepük fenntartásáért mekkora kockázat vállalására lesznek hajlandók az egyének életbiztonságukat és szokásaikat illetően.
Le Monde - Globusz.net
3. Hármas arab csúcstalálkozó Egyiptomban
Csütörtökön háromoldalú megbeszélés kezdődik az egyiptomi Sarm el-Sejkben, melyen az epeoperációból épp most gyógyuló Hoszni Mubarak elnök vendége lesz, Basar el-Asszad szír elnök, illetve Abdullah jordán király. Ugyanakkor a Yedioth Ahronoth nyugati diplomáciai forrásokból arról értesült, hogy a megbeszélést szorgos egyeztetés előzte meg Rijadban is, így feltételezhető, hogy valamilyen formában Szaúd-Arábia is bekapcsolódik a tárgyalásokba. A lap úgy értesült, hogy két központi téma fogja uralni a megbeszéléseket: az Irán jelentette nukleáris veszély a térségre, illetve a Hamász és a Fatah palesztin szervezetekre gyakorlandó nyomás annak érdekében, hogy kiegyezzenek, s közös platformot alakítsanak ki az Izraellel folytatandó megegyezés érdekében.
Damaszkusz a két másik arab állam segítségét akarja kérni, mert feltételezéseik szerint „Izrael háborút készít elő, amivel Szíriát vissza akarja küldeni a kőkorszakba”. Az elmúlt napokban valóban feszültté vált a két ország viszonya, sőt, az Egyesült Államok is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Damaszkusz állítólag modernizált Scud-rakétákkal fegyverezte fel a Libanonban lévő Hezbollah terrorszervezetet. Az izraeli lap idézi az Al-Quds Al-Arabi című arab újság véleményét, miszerint a Sarm el-Sejk-i találkozó másik tétje, hogy normalizálja Kairó és Damaszkusz viszonyát, mely 2005-ben romlott meg, amikor a szír titkosszolgálat meggyilkolta Rafik Hariri libanoni miniszterelnököt.
Ynet News – Globusz.net
4. Az új Európai Külügyi Szolgálat terveit prezentálta Lady Ashton
Az Unió külügyi vezetője, Catherine Ashton bemutatta az Európai Külügyi Szolgálatról (EKSZ) készült terveinek javított vázlatát. Az EurActiv információja szerint az előző terv részletes szervezeti ábrája hiányzott a mostani vázlatból. Ashton javított javaslata április 26-án kerül az uniós külügyminiszterek elé, valamint a hatályba lépés előtt, a Parlamentnek is jóvá kell hagynia. Az új verzióban nem szerepel az a részletes szervezeti ábra, amely vitákat váltott ki, mert az új intézmény főbb pozícióit úgy alakították ki, hogy azt a francia stílusú képzésben részesült szakértők tölthessék be. Nem lesz „szervezeti ábra” az EKSZ-ben, mondta egy nagy európai ország nagykövete az újságíróknak tegnap. A nagykövet magyarázata szerint, ennek oka, hogy Ashton nem akarja, hogy szigorú adminisztratív rendszer korlátozza és a szolgálatnak idővel lehetőséget kell adni a bővülésre. Kezdettől fogva látszott Ashton taktikája. Egy vázlatos ajánlatot tett le az asztalra azért, hogy maximalizálja az esélyét annak, hogy a Tanács és a Parlament – amelyeknek jóváhagyási joga van - is elfogadja azt. Habár a diplomáciai szolgálat szerkezetéről nem együttdöntéssel döntenek, a Parlamentnek vétójoga van a pénzügyi tervet illetően. Az uniós nagyköveteknek szerdán bemutatott javaslatával összehasonlítva a korábbi, március 25-i javaslatot, “Ashton véleménye kialakult”, mondta a diplomata. Ashton visszavonta korábbi terveit, miszerint egy nagy hatalommal bíró Főtitkár álljon az új szolgálat élén. A bárónő most három magas szintű tisztségviselővel, „kollegiális vezetést” javasolt. Közülük az egyik elnökölne az EKSZ-ben, ha Ashton nincs jelen. Ő lenne a primus inter pares– az első az egyenlők között – a nagykövet szerint egyfajta „főtitkári igazgató” lenne. A diplomata ironikusan megjegyezte, hogy Ashton a magasabb politikai szinteken szélesebb körből meríthet a helyettesek tekintetében. Az egyik lehetőség az lenne, hogy az a három biztos segítené a munkáját, amely a külkapcsolatokért felel – nevezetesen Štefan Füle, a bővítésért felelő cseh biztos, Andris Piebalgs, a fejlesztésért felelős lett kollégája és Kristalina Georgieva, a humanitárius segítségért felelős bolgár biztos. A másik lehetőség, hogy a huszonhét tagállam külügyminisztere segítené, akik találkozóját Ashton szervezi. A harmadik lehetőség, hogy alkalmi speciális uniós küldöttek képviselik konkrét küldetésekben, ahogy az az Egyesült Államokban is működik. A diplomata ugyan támogatja, hogy a három biztos legyen Ashton helyettese, mégis vannak fenntartásai ezzel a felállással kapcsolatban is. Véleménye szerint félő, hogy a túlzott segítőkészség ahhoz vezet majd, hogy felemészti őket az „EKSZ bürokráciája”. A nagykövet elmondta, hogy a Tanács és a Bizottság nemrég küldött egy listát arról, hogy a két intézmény adminisztratív szolgálatai közül, melyek képezzék részét az EKSZ-nek. A diplomata egyértelművé tette, hogy a lista nem egy névsor volt. Az EurActiv azon kérdésére, hogy a tagállamokat már felkérték-e arra, hogy küldjék el listájukat arról, hogy kiket szeretnének az EKSZ-ben látni, a nagykövet nemmel felelet. Elmondta, hogy a jövőbeni diplomáciai szolgálat a Tanács, a Bizottság és a tagállamok diplomáciai szolgálatának tisztségviselőiből áll majd össze. A diplomata szerint a tagállamok elvárása az, hogy Ashton nyárig töltse be a „kollegiális vezetés” és más kulcspozíciók helyeit, és egy számukra elfogadható ajánlattal álljon elő. Az EKSZ ezt követően ősszel működőképes lesz. Az Ashton javaslatáról szóló parlamenti vélemény szerint a dokumentum túl nagy teret enged a tagállamoknak. A nagykövet hangsúlyozta, hogy a Parlamenttel való egyeztetés tovább folytatódik a hétfői külügyminiszteri találkozót követően.
Euractive/Kitekintő
5. A brit Munkáspárt hatalmas vereség előtt?
Nem egészen két héttel a brit választások előtt a harmadik helyen áll a három legnagyobb brit parlamenti erő támogatottsági sorrendjében a kormányzó Munkáspárt a vasárnap közölt legfrissebb kimutatások szerint. A konzervatív The Sunday Times számára készült országos felmérés a Konzervatív Pártnak 35 százalékos, az eddigi örök harmadik Liberális Demokratáknak 28 százalékos, a Labournek 27 százalékos szavazatarányt mutatott ki. A The Independent on Sunday által közölt közvélemény-kutatás szerint a konzervatívok 33, a liberálisok 31 százalékon állnak, a Munkáspárt tábora e felmérés alapján is 27 százalékos.
6. Új NATO-stratégia
Kétnapos NATO-tanácskozás kezdődött az észt fővárosban április 22-én a szervet készülő új stratégiájáról és egyebek között az Európában fenntartott taktikai atomfegyverek sorsáról. A megnyitón Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár azt a véleményét hangoztatta, hogy az elrettentő erejű atomfegyverekre mindaddig szükség van, amíg rakétákkal rendelkező "lator államok" léteznek. Az új, a hidegháború utáni stratégiáról azt mondta, hogy annak "két elválaszthatatlan alapelve a transzatlanti együttműködés és a tagországok kölcsönös védelmi elkötelezettsége". A konferencia témája a szervezet strukturális reformja is. A NATO-költségvetés nagy befizetői, például Franciaország és Nagy-Britannia intézményi karcsúsítást szeretne, és Washington is hatékonyabb működést látna szívesen. Rasmussen főtitkár felvetette, hogy a még a hidegháború alatt felállított háromszáz főbizottság számát százra kellene csökkenteni. Terítéken volt Bosznia-Hercegovina NATO-kapcsolatainak szorosabbra fűzése is, amelyet Magyarország erőteljesen támogat. Budapest szerint a helyzet megérett arra, hogy az országot meghívják a NATO-csatlakozás előszobáját jelentő tagsági akciótervbe.
MTI
